Könyvheti beszámoló

Úgy gondoltam, hogy mesélek egy kicsit a könyvheti élményeimről is. Ez volt az első ilyen típusú szabadtéri rendezvényem. Idén meg volt, az első könyvfesztiválom is, de azt hiszem, hogy ebből majd hagyományt fogok teremteni. 

Szerencsére tombolt a meleg idő, amíg kint voltunk. Reméltem, hogy is az lesz, hogyha már olyan sokat utaztunk. Hát igen elég messze van tőlünk Budapest.

Amikor megérkeztünk, azt sem tudtuk igazából, hogy merre kezdjük a nézelődést. Mindent akartam egyszerre látni, de persze annyira én se vagyok ügyes, hogy százfelé osztódjak, ezért kitaláltunk nagyjából egy rendszert, ami egy jó darabig működött is. Utána már kicsit megzavartak minket az indiánok, és a katonák is. 

Könyvheti szerzeményeim

Amikor elindultunk megfogadtam, hogy nem esek túlzásba, és nem veszek könyveket eszetlenül, de amint látszik mégis egy nagy halommal tértem haza. Természetesen ezek között olyanok is vannak, melyeket a különböző kiadók kedvesen ajándékba nekünk ajándékoztak egy kérdőív, vagy akár egy e-mail címért cserébe. Most őszintén ki ne fogadna el egy ingyen könyvet? Főleg, hogyha egy ilyen könyvmániásról van szó, mint én vagyok. 

A másik pedig az, hogy jobbnál-jobb akciókat kínáltak a kiadók, amiknek olykor nem tudtam nemet mondani. Persze ezek is mind jól meggondolt vásárlások voltak. Próbáltam nem elverni az összes vagyonomat, pedig ha kicsit gyengébb vagyok, akkor sikerül. Miután már meg volt az összes új kis barátom, (Itt láthatjátok a képen őket) a táskám is egyre nehezebb lett a hátamon. De én azt mondtam, hogy nem bánom. Cipekedtem volna én bármennyit. Ez nem jelentett gondot. 

A nagy nézelődés közben pár híres emberrel is találkoztunk. Voltak akik dedikáltak, vagy műsort vezettek, vagy csak úgy simán sétálgattak és ők is szemezgettek a különféle gyöngyszemek között. Sas József feleségét véletlenül majdnem leütöttem, bár az se lehetetlen, hogy ő nem figyelt kellőképpen. Érdekes lett volna, ha tényleg megütöm a táskámmal. Másnap minden bizonnyal benne lettem volna az egyik hírműsorban, azzal a címmel, hogy "Egy ismeretlen lány megtámadta Sas József feleségé!". Azt hiszem itt lett volna vége az írói karrieremnek, aminek még igencsak az elején járok. De azt hozzáteszem, hogy nagyon szimpatikus emberek. 

Sajnos nem sok dedikáláson tudtam részt venni, de kettőt mégis sikerült begyűjtenem. Sőt az íróik is nagyon kedvesek. Sajnálom, hogy többel nem sikerült összefutnom, de majd legközelebb. Legalább azt is megfigyelhettem, hogy hogyan működik egy ilyen dedikálás. Hát igen én nem csak olvasóként figyeltem a kiadókat és az embereket, hanem jövendőbeli íróként is. Mindent meg kell figyelni. Azt hiszem, ha egyszer író leszek, akkor nekem is ki találnom egy igazán eredeti aláírást, mert egyenlőre itt még nem tartok, na de kitudja. 

 Nagyon bántam, hogy el kellett jönnünk onnan, mert a vonatunk nem várt volna meg, és még egy igazán hosszú út vissza volt. Nagyon remélem, hogy legközelebb is elmehetek, és ugyanilyen jól fogom érezni magam, sőt talán még jobban. És sok sok új információt, vagy tapasztalatot gyűjthetek majd. Mindenkinek egyszer legalább az életében el kell látogatni egy ilyen eseményre, még akkor is, hogyha nem olyan könyv rajongó, mint én. Azok számára is érdekes, akik nem olvasnak. 

A másik nagyon érdekes dolog, vagy inkább meglepő az volt, hogy elmentünk egy Starbucks-ba hazafelé mehet. Megkaptuk a kávénkat, és ahogy megfordultam az egyik asztalon megláttam egy üresen hagyott poharat. Szerepelt rajta egy név. Pontosan az a keresztnév, ami az én új történetem főszereplőjének a neve. Az én új regényem is úgy kezdődik, hogy két ember egy Starbucks-ban találkozik. Nagyon szeretem az ilyen véletleneket, meg is mosolyogtam a dolgot. Kíváncsi lettem volna ki hagyta ott, talán a könyvem szereplőjével találkoztam volna? Soha sem lehet tudni. ;)