Részlet

Egy kis részlet az új történetemből.

    Lopva pillantottam rá. Sötét mellényt és fehér pólót viselt, alóla a karján kikandikált hosszú tetoválása. Valószínűleg tovább is folytatódott, de azt a ruhájával egész ügyesen elrejtette a kíváncsiskodó tekintetek elől. Először a fekete könyvecskét, majd engem vizslatott. Kellemetlenül éreztem magam, ahogy égkék szemét mélyen az enyémbe fúrta. Elmosolyodott, és ismét megszólalt.

- Állásinterjú?

      Ha nem akartam teljesen idiótának tűnni, meg kellett szólalnom-, pedig nem terveztem beavatni az életemet meghatározó, rohamosan közeledő eseményekbe. Mégiscsak egy idegen, de roppant elegáns idegen. 

- Olyasmi..- bólintottam, és kicsit erőltetetten elmosolyodtam. Nem akartam éreztetni vele, hogy mennyire ideges vagyok.

 -  Ó, tudom én milyen érzés. Én is átestem ezen évekkel ezelőtt, amikor még sokkal fiatalabb voltam – próbált kedvesen biztatni, de elég esetlenül csinálta.

Egyáltalán nem foglalkozott vele, hogy alig figyelek rá. A kilenc órás találkozó részletei kavarogtak a fejemben. Ha most visszakérdezett volna, minden bizonnyal lebukom… 

Új történet

Talán egy hónapja elkezdtem egy új történetet, ami kicsit eltér a tőlem megszokott stílustól. Sőt inkább azt mondhatnám, hogy ez teljesen átlagos emberekről szól. 

Még eléggé az elején tartok, így nem nagyon szeretnék sokat elárulni belőle. De egy képem már van, ami nagyjából összefoglalja az eseményeket, és a szereplőket. 

Ez a leginspirálóbb képem, amit elég gyakran nézegetek, miközben a a fejezetekkel megküzdök. Mindehhez társul egy zene is, amit már "rongyosra" hallgattam. =D 

És íme a zene =D

És most vissza a munkaasztalhoz, a fejezeteim nem íródnak meg maguktól sajnos =D